Korábban a zsemlegombóccal kapcsolatban volt szó arról, hogy akár ősi magyar ételnek is tekinthetjük és ugyanez elmondható a vadasról is (amit - gondolom, nem sokan - párolt marhasültnek is neveznek krémmártással - Boeuf braise a la créme - Pető, 1994. 374.o.). Gyerekkoromban nálunk is gyakran volt. Édesanyám nem vacakolt sokat: feltette a marhahúslevest, ahogy azt kell. Ha elkészült, kiszedte a zöldségeket, összeturmixolta tejföllel és mustárral, a húst felszeletelte, és a mártásba tette majd összeforralta. Zsemlegombóc nélkül elképzelhetetlen. Leonard Cohennek pedig nincsenek jó hírei, a jövő megérkezett: 

Hozzávalók (2 személyre): 300 g marha comb, 1 ek liszt, 60 g sárgarépa, 60 g zeller, 60 g petrezselyem gyökér, 60 g vöröshagyma, 1 nagy cikk fokhagyma, 2 ek kristálycukor, 50 ml fehér bor, egy citrom héja, 1 babérlevél, só, bors, 250 ml alaplé, 150 ml tejföl, 1 ek mustár.Elkészítés: 1.) Pucoljuk meg a zöldséget. Karikázzuk (sárgarépa, petrezselyem), kockázzuk (zeller) és szeleteljük (hagyma, fokhagyma). 2.) A húst sózzuk, borsozzuk és forgassuk meg a lisztben. Kloffolni nem kell. 3.) Forró étolajban 1,5-1,5 percig süssük mindkét oldalát. Ez után vegyük ki egy tányérra.4.) A visszamaradt olajban pirítsuk meg a zöldséget, amíg aranysárga nem lesz. 5.) Szórjuk bele a cukrot, amit karamellizáljunk (kb. 2 perc). 6.) Öntsük rá a fehérbort és forraljuk vissza. 7.) Sózzuk, borsozzuk és reszeljük bele a citrom héját. Keverjük össze. 8.) Öntsük fel az alaplével (víz is megteszi, különösen, ha leveskockát tennénk hozzá, mert az elég sós). 9.) Tegyük bele a húst és a babérlevelet. Fedjük le, forraljuk fel, majd vegyük takarékra. 10.) Most kezdjünk hozzá a zsemlegombóchoz. 11.) 60-70 perc után nézzünk rá, szerintem annyi elég lesz, hogy megpuhuljon a hús, de az nagyban függ attól, hogy milyen vén a marha, így nem lehet pontosan meghatározni a főzés idejét. Nézegessük és ha ehetőnek ítéljük, zárjuk el a tüzet.12.) Vegyük ki a húst és a babérlevelet, és egy magas falú edényben botmixerrel pürésítsük a zöldséget, amíg szép, sűrű, egynemű mártást nem kapunk. Úgy is csinálhatjuk, hogy először kevés folyadékkal mixerezzük a zöldséget, majd apránként öntjük hozzá a többi folyadékot. A lényeg, hogy mártás sűrűségű legyen. 13.) Ízesítsük a mustárral és adjuk hozzá a tejfölt és alaposan keverjük el. Erre a célra a leginkább alkalmas egy kis habverő, vagy ha már úgyis kéznél van, a botmixer. 14.) Tegyük a mártást a tűzre, helyezzük vissza a húst és forraljuk össze.     15.) Ha lehetőségünk van rá, tálaljuk ízlésesen (nekem most nem nagyon volt itthon semmi hasznos díszítőelem). A viszontlátásra!

Fotó: Gombos Levente

Szavak és kifejezések, amiket nem írunk le és nem használunk: attitűd, autentikus, 'belecsap(ni) a lecsóba', blog(ger), brutál(is) [az étel], chips [a ropogósra sült bármire], (rá)cuppan, dögös, 'egyszerű, de nagyszerű', érkezik [alapanyag az ételbe], gasztro, gyerkőc, 'indul a mandula', '(az) internet népe', ínycsiklandó, ízharmónia, ízélmény, ízvilág, kence [mint mártás], kombó, könnyed [olyan értelemben, hogy nem nehéz], kulináris, macera, mártogatós, 'minden földi jó', nass, nasi, összedob [ételt], összességében, pihe-puha, pörzs- [réteg, anyag], praktika, rágcsa, rakottas, rittyen(t), rottyan, rusztikus, pikáns, (fel)spéciz, (túl)spiráz, szuvid(ál), textúra, (fel)turbóz, truváj, tunkol, ubisali, úgymond, üdvöske, vekeng. És többnyire ezeket sem. Rovatunk frissül.