A töltött, főtt tészták a kontinens minden országában megtalálhatók. Mi, magyarok derelyének nevezzük, de szláv jövevényként a pirog és változatai is elterjedtek. A Felvidéken így szepesi pirognak (spísské pirohy), Tokaj-Hegyalján, Erdőhorvátiban pirógának ismerik, Itáliában ravioli. A lényeg, hogy a meggyúrt és kinyújtott tésztából kis táskákat hajtogatunk, amibe ízlésünknek megfelelő tölteléket csomagolunk. Ezt kifőzzük és bármilyen zsiradékban megforgatjuk, és akár meg is piríthatjuk. Itáliában hagyományosnak a spenótos-ricottás számít, de a húsos (és számos másféle) töltelék is elterjedt, akár Cseh- és Lengyelország egyes vidékein. Kevesen ismerik, pedig a legjobbak egyike, amit valaha ettem, a szepességi. Ezek kellenek hozzá (két fő részére bőséges adag):Gyúrjuk be a tésztát és fóliába csomagolva tegyük hűtőbe. A krumplit főzzük meg, törjük össze és hűtsük ki. Vágjuk apróra a hagymát. Keverjük össze a krumplit, a juhtúrót és a hagymát. Ha kell, sózzuk. Ez lesz a töltelék. Ez pedig SOAD. Akinek rossz kedve van, ne hallgassa meg:  

Tegyünk fel vizet főni. Nyújtsuk ki a tésztát. Akinek van gépe, a hetes vastagságot válassza (nem tudom az mennyi milliméter), akinek nincs, jó vékonyra nyújtsa. Vegyünk elő egy nagyjából 8 cm átmérőjű poharat vagy formát és szaggassunk köröket. Ebből a mennyiségből 30 darab derelye lesz. A töltelékből vegyünk le kis darabokat és tegyük a korongok közepére.   Szorosan csomagoljuk be a pirogokat valahogy úgy, mint a képen látható, majd egy torta villával nyomogassuk le a széleit. A díszítő funkció mellett fontosabb, hogy ezzel ragasztjuk össze a két felületet, amivel biztosítjuk, hogy főzés közben ne folyjon ki a töltelék.A kész tasakokat egy vékonyan belisztezett deszkán gyűjtsük, hogy majd gyorsan egymás után be tudjuk dobni az eddigre felfőtt vízbe.Ez a zene nem a kínai rizses húsról szól, pedig a címe alapján az gondolhatnánk, hogy de.   

Egy serpenyőben pirítsuk meg az apróra vágott szalonnát. A füstölt szalonna, ha szepesi pirogot készítünk, nem cserélhető sem vajra, sem margarinra, sem étolajra, sem olíva olajra. Semmire. Ha mégis, akkor magunkkal szúrunk ki, mert a füstölt szalonna egységesíti és teszi véglegessé az összetevők ízét. Vegyük ezt úgy, mint ha a (még nem létező) Magyar Konyha Akadémia ajánlása lenne. Dobáljuk a főzővízbe a derelyéket.Ha megfőtt, szedjük közvetlenül a füstölt szalonna zsírjára. Forgassuk össze és kicsit pirítsuk meg, éppen annyira, hogy legyen egy kis színe. Ha kettévágjuk ilyen szép krémes tölteléket fogunk látni, mint a képen:Egy adag ebből a méretből 15 darab lesz. A tányérra most kilencet tettem, hogy ne legyen zsúfolt, de nyilván lesz repeta. Tálaláskor hagymaszárral vagy snidlinggel szórjuk meg. A tejföl nem tartozik a recepthez, de elhagyhatatlan kiegészítő. A viszontlátásra. 

Szavak és kifejezések, amiket nem írunk le és nem használunk: attitűd, autentikus, 'belecsap(ni) a lecsóba', blog(ger), brutális [az étel], (rá)cuppan, dögös, 'egyszerű, de nagyszerű', érkezik [alapanyag az ételbe], gasztro, gyerkőc, 'indul a mandula', '(az) internet népe', ínycsiklandó, ízharmónia, ízélmény, ízvilág, kence [mint mártás], kombó, könnyed [olyan értelemben, hogy nem nehéz], kulináris, macera, mártogatós, 'minden földi jó', nass, nasi, összedob [ételt], összességében, pihe-puha, pörzs- [réteg, anyag], praktika, rágcsa, rakottas, rittyen(t), rottyan, rusztikus, pikáns, (fel)spéciz, (túl)spiráz, szuvid(ál), textúra, (fel)turbóz, truváj, ubisali, úgymond, üdvöske, vekeng. És többnyire ezeket sem. Rovatunk frissül.