"Hagymás rostélyos. Ezek a hagyományosan magyaros étkek bolondítják meg az embert, mert nem tudja, hogy most akkor aki Bécsben eszi először, akkor az hogyan viszonyuljon a magyarságtudathoz, mint elvi princípiumhoz, főként, ha bécsi hagymásnak nevezik elvileg. Igenkérem, ez a neve. A magyar ételek igazi gyöngye, nálunk úgy készül, ahogy az előbb tetszett mondani - hajol túl közel Ferenc főúr bosszantó bizalmasan. Fogunk egy szép harminc dekás szeletet, az ügyeskezű szakács lapjával kettévágja, majd finoman kiveri. A hátszínt a Gyula úr is emlegette annak idején, mikor még a Margitszigetről járt mihozzánk. Abból kell azt. Borsozzuk, most őröltet kell használni, haszontalan lenne ez az új divathóbort, az őrlőmalom, mert a durva bors nem tudna behatolni, ahova be kell a rostok közén. Ugyancsak nem kell felülni arra a vonatra, ami oda visz, ahol dizsoni mustárrral kenegetik. Pont jó az, amit megszoktunk, a tubusos, vagy van annak olyan változata is, ami tartóban van és gazdaságosnak nevezik a reklámokban, mert nagy és olcsó, csak miután elért egy bizonyos mennyiségű fogyást a műanyag flakkonban, akkor már nem lehet kiszedni annyit ami miatt már nem is gazdaságos. Olyat használunk. Véknyan bekeni az előbb mondott ügyeskezű szakács. És nekünk vénuszunk van, az is gazdaságos mert háromliteres. Azzal megöntözi, és három napig néha megforgatja, de benne hagyja. A hús igazi lelke kérem a pácfürdő. Ha kisvártatva elővesszük és forró disznózsírban a külsejét ropogósra sütjük, bévül azért puha marad evégett. Már csak nulláslisztben megforgatott hagymákat kell kisütni és felhalmozni a tányérra. Ez is ropogós lesz. Minden ropogni fog. A hagymától, tisztesség ne essék." (Hajdu Imre: Bevezetések - kézirat é.n.)

Hozzávalók 1 főre: 300 g magas hátszín, őrölt bors, mustár, étolaj, 1 nagy fej vöröshagyma, liszt, 2 burgonya. Előkészítés (pácolás): 1.) A hentesnél nagy valószínűséggel csontos hátszínt fogunk kapni. Kérjük meg a mestert, hogy vágja le a húst a csontról, vagy otthon mi magunk tegyük ugyanezt. Szedegessük le a hártyákat és az esztétikailag nem kívánt részeket. 2.) Valószínűleg 25-30 dkg közötti szelet fog kialakulni. Ezt jó, ha kettévágjuk (fektessük a vágódeszkára és horizontálisan felezzük meg). Ezt el is hagyhatjuk, ha nagy, bécsiszelet-szerű húsokat szeretnénk. 3.) Ha maradt a szélein hártya, azt vágjuk át, és kissé kloffoljuk ki a húst. 4.) Borsozzuk, kenjük be mustárral, öntsük le annyi étolajjal, ami elfedi és tegyük hűtőbe. Minél tovább ázik, annál finomabb lesz. Ez, amit a képen látnak péntek délutántól kedd délig pácolódott, így oldalanként 2 percig kell majd sütni (az alsó képen a pácból kivéve látható). Tarjából is készíthetjük (mi is szoktuk, lásd a képen jobbra), finom lesz, de akkor ne hagymás rostélyosnak, hanem hagymás tarjának nevezzük. Mivel az emlősök testfelépítése hasonló, így a tarja megfelelője 'marha nyelven' a vastag hátszín.  Elkészítés: 1.) Tisztítsuk és hámozzuk meg a burgonyát, vágjuk egyenlő hasábra. Főzzük félig puhára, szűrjük le. 2.) Húzzuk le a hagyma külső héját és vágjunk 1-2 mm széles szeleteket. 3.) Szedjük karikára, sózzuk, és forgassuk meg lisztben. 4.) Bő forró (legalább 150 fokos legyen) olajban pirítsuk aranysárgára. 5.) Szedjük ki, csepegtessük le alaposan. Tálalásig szellős helyen tartsuk.6.) A hagymás olajban süssük meg a krumplit.7.) A húst vegyük ki a pácból, sózzuk. 8.) Az olajból keveset öntsünk egy serpenyőbe. Forrósítsuk fel, és a húsok két oldalát süssük meg oldalanként 2 perc alatt. Egyszer fordítsuk.Készíthetünk a visszamaradt zsiradékból mártást is: kevés cukrot karamellizálunk, hozzáteszünk egy kiskanál paradicsom pürét, egy kicsit ezt is megpirítjuk, felöntjük 150 ml alaplével és besűrítjük.Tálaljuk ízlésesen. A viszontlátásra!

Szavak és kifejezések, amiket nem írunk le és nem használunk: attitűd, autentikus, avagy, 'belecsap(ni) a lecsóba', blog(ger), brutál(is) [az étel], chips [a ropogósra sült bármire], (rá)cuppan, csimota, dögös, 'egyszerű, de nagyszerű', érkezik [alapanyag az ételbe], feeling (fíling), gasztro, gyerkőc, 'indul a mandula', '(az) internet népe', ínycsiklandó, ízharmónia, ízélmény, ízvilág, kence [mint mártás], kombó, könnyed [olyan értelemben, hogy nem nehéz], kulináris, macera, mártogatós, 'minden földi jó', nass, nasi, összedob [ételt], összességében, pihe-puha, pörzs- [réteg, anyag], praktika, rágcsa, rakottas, rittyen(t), rottyan, rusztikus, pikáns, (fel)spéciz, (túl)spiráz, szuvid(ál), textúra, (fel)turbóz, truváj, tunkol, ubisali, úgymond, üdvöske, vekeng. És többnyire ezeket sem. Rovatunk frissül.

Röviden: 1.) Formázzuk meg a húst, kloffoljuk, borsozzuk, kenjük be mustárral. Tegyük zárható edénybe, öntsünk rá étolajat és pácoljuk pár napig. 2.) Vágjuk karikára a hagymát, sózzuk, forgassuk meg lisztben és forró olajban süssük ki. Egyszerre ne tegyünk túl sok hagymát az olajba, csak annyit, amennyi kényelmesen elfér. 3.) Pirítsuk meg a krumplit. 4.) Sózzuk meg a húst és süssük ki egy kevés olajon oldalanként 2 perc időráfordítással. 5.) Ha akarjuk, készítsünk mártást, ha nem, akkor pedig nyáron kovászos uborkával együk.