Konfliktuskezelő kurzusunk mai részében az 'én a húsgombócot kérem, nem a paprikát' helyzetből adódó problémák megoldására mutatunk megoldást. Mindannyian láttunk már tányér szélén otthagyott, jobb sorsra érdemes megfőtt, tartalmától megfosztott és összeaszott zöldpaprikát, mert valaki vagy megeszi vagy nem, de többnyire nem. Különösebben nem is szeretnénk igazságot tenni, hiszen ízlés dolga. Szóval, hogy ne legyen vita és nyafogás, azt javasoljuk, hogy fordítsuk meg a dolgot: ne a húst töltsük a paprikába, hanem a paprikát a húsba és így mindenki örülhet. Mielőtt azonban idáig eljutunk, tudjunk meg többet a magyarok egyik kedvenc ételének fejlődéstörténetéről.

Töltött paprikával nem találkozunk sem Simai Kristóf 1795-ben Körmöcbányán (Némely étkek készítési módja), sem Czifray István 1829-ben Pesten kiadott munkáiban (Magyar Nemzeti Szakácskönyv), sőt Németh Zsuzsanna először 1835-ben, majd második kiadásként 1858-ban megjelent Magyar Szakácskönyve szintén nem említi. Zilahy Ágnes 'Valódi magyar szakácskönyvének' kézirata 1883-ban készült, majd miután a szerző nyolc évig nem talált kiadót, hirtelen meglett az is, és meglett a siker is. Az első kiadást (1891) alig több, mint fél év alatt elkapkodták, a másodikat (1892) pedig már bővíteni is kellett... Ő ezt a receptet használta:

Móra Ferenc felesége, Walleshausen Ilona szakácskönyve először 1928-ban jelent meg a könyvesboltok polcain, ami aztán számos kiadást ért meg. A szerzőről és a háztartáshoz, vagy a konyhához való viszonyáról itt olvashatnak egy jó kis tanulmányt. A mártás alapvetései megegyeznek Zilahy Ágneséval ("Készítünk egy rántást, és feleresztjük a főtt paradicsom áttört levével, sót, kis cukrot teszünk bele. A töltött paprikákat beletesszük és jól megfőzzük. Tejfellel tálaljuk."), de a töltelékbe szánt rizst félig megfőzi, a són és borson kívül pirospaprikát és ledarált hagymát is tesz a húshoz. Horváth Ilona Szakácskönyv című alapvetéséből genereációk tanultak főzni. A nálam lévő darabot ha minden igaz, 1958-ban adták ki. Ebben a rizs nyersen kerül a húshoz, a darált hagyma mellett pedig a són kívül semmilyen más fűszert nem ír, de azt tanácsolja, hogyha megtöltöttük a paprikát, "közepére fakanál nyelét bedugjuk, hogy a rizsnek helye legyen a növekedésre." A mártásról így ír: A megtöltött paprikákat "lábosba rakva, forró sósvizet öntünk rá, ép, hogy felérje és fedő alatt puhára pároljuk." Végül berántja és az áttört paradicsommal felengedi. Sózza, cukrozza. Az 1986-os kiadás szinte változtatás nélkül ugyanígy írja, de már megengedi a paradicsom püré használatát is. A Pető Gyula-féle 'Ételkészítési ismeretek' nem a háziasszonyok, hanem a leendő szakácsok számára készült technológiai tankönyv 1988-ban jelent meg. Nekem az 1994-ben megjelent negyedik kiadás van meg, amiben így ír:    

Abban tehát minden szerző egyetért, hogy darált sertéshúst, rizst, sót, borsot, paradicsomot és zöldpaprikát feltétlenül használjunk. A szemlézett források közül meglepő módon tojást először Pető Gyula használ, a rizst pedig többnyire nyersen dolgozzák a húshoz. A paradicsom mártást rántással sűrítik, a paprikákat egyébiránt vízben főzik. A minimális programhoz képest, amit a hölgyektől tanultunk, Pető Gyula bátran használja a zellert, a fokhagymát és a csontlevet, ami jelentős és pozitív elmozdulást jelent a állandóság nyújtotta nihilhez képest. Ha bármelyik szaktekintélyt követjük is, a kész töltött paprika nagyjából így fog kinézni tálalást követően.És mielőtt e hosszúra sikerült bevezetés után végre rátérnénk mai összejövetelünk tulajdonképpeni céljára, szerintem hallgassunk egy kis New Orleans Bluest a házidoktor és sokan mások tolmácsolásában. Remek. 

Valamikor az elején azt írtam, hogy az lesz a legjobb, ha nem a húst töltjük a paprikába, hanem fordítva: a paprikát a húsba. Ezt a véleményemet fenntartva, készítsük el tehát az inverz töltött paprikát. Hozzávalók 4 főre a töltelékhez: 4 zöldpaprika, 400 g darált sertéslapocka, 40 g rizs, 1 tojás, fűszerpaprika, só, 1 csokor petrezselyem zöld, 1 cikk fokhagyma, őrölt bors, 1 ek zsemlemorzsa. A mártáshoz: 100 g zellergumó, 2 szál zeller zöld, egy közepes fej hagyma, 500 g paradicsom, 1 ek paradicsom püré, 500 ml hús alaplé, 2 ek olíva olaj. Ha nincs paradicsom, például télen, akkor vegyünk a boltban hámozott egész paradicsomot. A körethez: 3 db közepes burgonya. 2 ek olíva olaj, só.  Előkészítés: 1. Gyújtsuk be a sütőt 200 fokra 2.) Főzzük meg a rizst egy kis olíva olajon megpirítva, sózva és kétszeres mennyiségű forró vízzel felöntve. 2.) A paprikákat tegyük egy tepsibe, öntözzük meg olíva olajjal és süssük meg a sütőben 20-25 perc alatt. Látni fogjuk: ha a héja elvált a hústól, vegyük ki. 3.) Vágjuk hasábokra a burgonyát, kockára a hagymát. 4.) Hámozzuk meg a paradicsomot: vágjuk vízszintesen körbe, tegyük 2 percre forró vízbe, szedjük át hidegbe és egyben le tudjuk húzni a héját. Vágjuk kockára. 5. Pucoljuk meg a zellert és szeleteljük egyenletes nagyságú kockára.Mártás: 1.) Az olíva olajon kicsit pároljuk meg a hagymát, éppen, hogy üveges legyen. 2.) Pirítsuk tovább a zellerkockákkal 4-5 percig. 3.) Tegyük rá a paradicsom pürét. Sózzuk, borsozzuk. Pirítsuk tovább. 4.) Szórjuk meg a fűszerpaprikával, keverjük el és öntsük fel a paradicsommal. Forraljuk fel. 5.) Öntsük fel az alaplével, tegyük bele a zellerzöldet. Forraljuk fel, fedjük le és takarékon főzzük ameddig bele nem tesszük a töltött paprikákat. Húsgombóc: 1.) Húzzuk le a paprika héját, szedjük ki a magjait és az ereit. Vágjuk apróra, pépessé. 2.) A petrezselyem zöldjével járjunk el hasonlóan, legyen nagyon kicsi. 3.) A fokhagymát reszeljük le. 4.) Mindezeket gyúrjuk össze a hússal, a kihűlt főtt rizzsel és a tojással. Sózzuk, borsozzuk, szórjunk bele 1 tk fűszerpaprikát és a zsemlemorzsát. Ez utóbbi fontos, mert a zöldpaprika lágyságát kompenzáljuk vele. 5.) Formázzunk nagy húsgombócokat.A húsgombócok elkészítése: 1.) 2 ek olíva olajon pirítsuk meg a húsgombócok minkét oldalát, majd tegyük bele a paradicsom mártásba. Főzzük együtt 15-20 percet.A köret: 1.) Amíg a töltött paprika fő, főzzük meg félig a burgonyát, szűrjük le, és pirítsuk meg a visszamaradt olajon (ha gondoljuk, tegyünk még hozzá). Mostanra megfőttek a zöldségek és a töltött paprikák is, így már csak a paradicsom mártást kell véglegesítenünk. 1.) Szedjük ki a húsgombócokat. 2.) Botmixerrel pürésítsük a zöldségeket (a zeller zöldjét előtte vegyük ki). 3.) Passzírozzuk át egy szűrőn. Ezt nem muszáj, de én szoktam, mert azt szeretem, ha a mártás minél egyneműbb. 4.) Ha úgy ítéljük meg, hogy nem elég sűrű a mártás, oldjunk fel fél evőkanál étkezési keményítőt egy kis hideg vízben és öntsük a mártáshoz. 5.) Tegyünk bele egy evőkanál cukrot. Forraljuk fel. Tegyünk vissza a gombócokat, zárjuk el a lángot, mert elkészültünk.     Tálaljuk ízlésesen! A viszontlátásra!

Szavak és kifejezések, amiket nem írunk le és nem használunk: attitűd, autentikus, avagy, 'belecsap(ni) a lecsóba', blog(ger), brutál(is) [az étel], chips [a ropogósra sült bármire], (rá)cuppan, csimota, dögös, 'egyszerű, de nagyszerű', érkezik [alapanyag az ételbe], gasztro, gyerkőc, 'indul a mandula', '(az) internet népe', ínycsiklandó, ízharmónia, ízélmény, ízvilág, kence [mint mártás], kombó, könnyed [olyan értelemben, hogy nem nehéz], kulináris, macera, mártogatós, 'minden földi jó', nass, nasi, összedob [ételt], összességében, pihe-puha, pörzs- [réteg, anyag], praktika, rágcsa, rakottas, rittyen(t), rottyan, rusztikus, pikáns, (fel)spéciz, (túl)spiráz, szuvid(ál), textúra, (fel)turbóz, truváj, tunkol, ubisali, úgymond, üdvöske, vekeng. És többnyire ezeket sem. Rovatunk frissül.