Tavaly tavasszal elég sokan felvonták a szemöldöküket, amikor a csirkepaprikás úgynevezett újragondolásáról olvastak az úgynevezett Gourmet Fesztivállal összefüggésben. Átértelmezésben ugyanis nem volt hiány. Akkor hirtelen írtam is valamit annak szükségtelenségéről, ami jelen oldal jogelődjén jelent meg: "Ha a krumplileves legyen krumplileves, akkor a paprikás csirke is legyen az, ami. A paprikás az nem főtt tojás, nem derelye, és nem rakott hús. A kreativitás nem ott kezdődik, (de azonnal be is fejeződik, és küszködéssé válik), hogy egy ételből bohócot csinálnak. Kísérletezni muszáj, és belülről is fakad, de ha már egy verseny vagy esemény szervezőjének nincs sok esze, akkor legalább a szakácsok ne üljenek fel neki. Ha pizzát szeretnék enni, valószínűleg nem fogok megelégedni a pirítóssal még akkor sem, ha valaki azt mondja rá, hogy az tulajdonképpen mégiscsak pizza, hiszen lisztből és vízből gyúrták, élesztő is van benne, csak máshogyan készült a tésztája és másképpen sütötték ki. Ha teszem azt, egy fogás alapvetéseit megváltoztatjuk, akkor már nem az lesz belőle, ami, még akkor sem, ha odaírjuk elé, hogy újraértelmezve."

Tudjuk, hogy minden forradalmak velejárója a kezdeti lelkesedést követő mészárlás. A mostani magyar úgynevezett gasztroforradalom kezdetben szimpatikus vezéralakjai mára elérkeztek a véres leszámolás időszakához és meggyőződve igazukról kivégzésekbe kezdtek, amit gondolom megtisztulásként értelmeznek, mint forradalmár elődeik közül sokan. A radikalizálódásnak indult revolúció szükségszerűen magával hozta új zsarnokok megszületését, akik az úgynevezett szocializmus csökevényének tartanak mindent, ami nem újraértelmezett, vagy öt dekánál több bármit tartalmaz a tányéron. A gasztrokommün és a gasztro vörösőrség tagjai a meghatottságtól pár könnycseppet elmorzsolva emlegetik bármely olasz étel eredeti receptjét san marzanotól-pecorino toscanoig, ugyanakkor elégedetten hümmögnek, amikor meglátják a készítőik szándéka szerinti paprikás csirkét ravioli és a tojásrántotta képében. Itt vannak a mai megmondóemberek, velük együtt pedig a hályogkovácsok.     

Utóbbiak az új gasztro vöröskatonák, akik minőségi alapanyagokról, brutalitásról, ízvilágról, textúráról, pörzsanyagról, ropogós sült szalonna helyett csipszről hablatyolnak, miközben jó eséllyel bármilyen mártás elkészítése meghaladná teljesítőképességüket. A forradalom vezetői és katonái egymásra találtak a 'szuvidálás-maghőmérés-molekula-Venesz-utálat' négyszögében, és nem látják, hogy nincs már mi ellen harcolniuk, mert a feudális nagyurak megöregedtek, szavuk és befolyásuk nincs, és önmaguk paródiájaként megélhetési mutatványosként borzasztják el a közönséget. Valaki szólhatna már a jakobinus főnököknek, hogy a forradalomnak vége, nincs szükség legújabb Közjóléti Bizottságra, Direktóriumra meg pláne nem. Építsenek inkább boldog gasztrotársadalmat. Gondolom sokan hallották már Kodály válaszát Rákosi felkérésére, mi lenne, ha írna egy új himnuszt: - 'Minek új, jó nekünk a régi is' - szólt a felelet. Szerintem valahogy így kellene a csirkepaprikással is tenni: hagyjuk békén, jó ez így.        

Hozzávalók egy főre: 1 csirkecomb, egy kis paradicsom, egy kis zöldpaprika, 80 g vöröshagyma (kis fej), 20 g zsír, 10 g liszt, 100 g tejföl, só, bors, 1 mk fűszerpaprika, kb 200 ml víz.

Előkészítés: 1.) Húzzuk le a csirkebőrt. Ezzel összefüggésben akár ki is csontozhatjuk. 2.) Vágjuk apróra  a hagymát, a paradicsomot és a paprikát. Elkészítés: 1.) Olvasszuk fel a zsírt és pirítsuk meg benne a húst a csonttal és a bőrrel együtt.2.) Ha megpirult, szedjük ki a serpenyőből. 3.) A visszamaradt zsiradékban pirítsuk meg a hagymát. 4.) Vegyük takarékra, és szórjuk rá  a paprikát, ha kiadta a színét, a paradicsomot és a zöldpaprikát. 5.) Öntsük fel a vízzel. Sózzuk. Forraljuk fel és rakosgassuk bele a húst, a csontot és a bőrt. 6.) Vegyük ismét takarékra, fedjük le és nagyjából 20-25 percig főzzük. (A vizet akár apránként is adagolhatjuk attól függően, mennyi levet enged a hús.7.) Habarjuk be a tejföllel és a liszttel: a.) vegyük ki a húst a szaftból, b.) habverővel keverjük el a tejfölt a liszttel, c.) merjünk rá két-három evőkanálnyi forró levet, d.) és anyagában ezt is tegyük egyneművé, e.) végül öntsük össze a habarást a megmaradt lével. Keverjük össze és szűrjük át. 8.) A hússal együtt (ebbe már nem kell sem a csont, sem a bőr) forraljuk össze. Ha sűrű, hígítsuk kevés vízzel. Ízlés dolga.Tálaljuk ízlésesen! Nokedlivel. Ez petrezselymes (a tésztába egy csokor petrezselymet vágjunk apróra). A viszontlátásra!