Ha anyagi lehetőségük engedi, Firenze lenyűgöző hétvégi úticél lehet, arra viszont készüljenek, hogy egy-két nap kevés lesz. Gondoljanak csak bele, a történelmi belváros tulajdonképen Mátyás király uralkodása óta nem sokat változott; Janus Pannonius is nagyjából ugyanazt láthatta, ha felment a hegyre, mint Önök most ezen a képen. Ez az a hely, ahol az évszázadoknak súlya van, és ezt érezzük is. Firenze nemcsak a kultúra örökös fővárosa és az európai műveltség bölcsője, de a pacal és a főtt húsok hazája is, ahol amellett, hogy az említett belsőségnek több elnevezése is akad (trippa, lampredotto), ezerféleképpen is képesek elkészíteni. Ilyenekről lesz szó a következő pár cikkben.

I. Útikönyvek

Lehet firenzei útikönyvet kapni, de legyenek nagyon óvatosak, mert a használhatatlantól kezdve a jónak tűnő látványoson keresztül a régi, de tökéletesig terjedő skálán nagy a mozgástér.  

Zsiga Henrik: Toszkána. Ezért ne adjanak egy vasat sem. A szerző az ajánlóban nagyszerű útikalauzt, remek olvasmányt, lexikális ismeretekben gazdag leírásokat ígér, illetve biztosít arról, hogy ez egy letehetetlen mű. A felsorolt állítások egyike sem igaz. A könyv a Zsiga család archívumának jeles darabja lesz majd, ha a gyerekek az ő gyerekeiknek mesélnek arról, hogy milyen volt, amikor Nagyapa először vitt minket Firenzébe, de arra alkalmatlan, hogy bárki is használható információhoz jusson belőle, ha megérkezett a városba. Tagolatlan, rendszertelen, öncélú, információszegény és idegesítően erőltetett. A dóm harangtornyáról így és nagyjából ennyit ír:

"A tramezzinával behordott szénhidrát nem sokáig szunyókálhatott bennem, gyorsan a biokémiai darálóba küldtem: A Campanile, a dóm rettenetes [!? - H.I.] harangtornya következett, kellett az energia. A szemeim megkértek, hadd legeljenek a firenzei háztetőkön. Mit tehettem, felcipeltem őket a toronyba, amely 85 méter magasan kúszott a légtérbe. A Campanilét Giotto tervezte 1334-ben, ezért Giotto-toronynak is nevezik. A toronyba vezető lépcsősor roppant keskenyre sikeredett, ráadásul egyszerre bonyolította a fel- és lemenő forgalmat. A felfelé és lefelé totyorgók prompt protokoll mentén engedték előre a szemből érkezőket a csöppnyit szélesebb kanyarokban, szakaszokon. A haladás további színfoltját adta a nyaranta bekéretőző meleg, és a 414 lépcsővel járó vehemens izzadás. Az egyre gyülemlő verejcseppek a szűkebb folyosószakaszon huncut módon gazdát cseréltek a szembejövővel. Mire fölértem, már más verejtékét törölgettem a homlokomról. Szerencsére előrelátó típus vagyok, így magammal vittem egy zuhanyzófülkét. [!? - H.I]" És így megy ez közel 300 B/5-ös oldalon keresztül. Finoman szólva is kínos. Ha jót akarnak, messzire elkerülik, hogy ne járjanak úgy mint mi, hogy kénytelenek voltunk (mint haszontalan terhet) a szálláson hagyni. 

Az Útitárs sorozat több magyar kiadást is megért Firenze és Toscana címet viselő kötetével a városban járva sokaknál és sok nyelven látni fogjuk. Ez is jelzi, hogy használható útikönyv. Részletesen nem ír az épületekről és múzeumokról, de szépen, térképmellékletekkel és fotókkal illusztrált, valamint az alapinformációkat megadja, ami ugyan nem mindig elégíti ki a kíváncsiságunkat, de nem is hagy teljesen magunkra. Utcáról-utcára vezet és egy-két szóban bemutatja a meghatározó épületeket, szobrokat és látnivalókat. A kiemelkedően fontos (úgynevezett 'látni kell!') helyeket pedig metszetekkel és magyarázó szövegekkel látta el.  

Egy példa: ha felütjük a 72-73. oldalon, a Santa Croce bazilika nevezetes sírjait (Galilei, Michelangelo, Ghiberti, Machiavelli, Bruni), freskóit (Giotto, Gaddi), feszületeit (Cimabue, Donatello) nyíllal jelöli, hogy még csak véletlenül se tévesszük el.Ha megnyugvást adnak a szép grafikák és képek, akkor nyugodtan vegyék meg, jó hasznát veszik majd és eltévedni sem fognak.

Wellner István: Firenze. Addig ne nyugodjanak, amíg be nem szerzik. Én egy 1972-es kiadáshoz jutottam hozzá, és tökéletes idegenvezetést kaptam 1130 forintér plusz postaköltségért. Érhetően tagolt, a történelmi várost kerületenként mutatja be és még a házak falán elhelyezett emléktáblákról is említést tesz. Vázlatos térképek segítik eligazodásunkat az utcákon, templomokban és múzeumokban. Formátuma is pont akkora (B/5), hogy kényelmesen elfér akár a kezünkben akár az utazótáskánkban.

A kötet művészettörténeti igényű, és amennyire a műfaj engedi részletes. Higgyék el, hogy nincs olyan szeglete a történeti Firenzének, ahol ne időzne el pontosan odaillő precizitással. Üljünk le a dóm téri lócákon, lapozzuk fel az 55. oldalt és mindent megtudunk a térről, a keresztelőkápolnától, a katedrálisról. Az előbb említett Campanile leírása a 63. oldalon kezdődik és amikor elolvastuk, már csak össze kell vetnünk azzal, amit látunk. A kötet 236 oldal, és ez valóban letehetetlen. Izgalmas utazás térben és időben. Itt nincs szó összekeveredett izzadtságról, meg hordozható fürdőszobáról, ráadásul Wellmann István pontosan tudja, hogy az olvasót nem az ő magánügyei, hanem Firenze érdekli, ezért aztán arról ír. Pontosan, okosan és hitelesen. Ahogy írtam az elején, feltétlenül szerezze be, aki Firenzébe tart, mert ettől jobbat nem talál. 

II. Utazás

Praktikus, ha repülővel megyünk. A kínálkozó lehetőségek közül a Ryanair pisai vagy a Wizzair bolognai járatai a kézenfekvők. Az előbbit javaslom, mert a repülőjegy nagyjából egyforma (oda-vissza februárban közepén 15-16 000 Ft), de amíg Bolognából csak expresszvonat jár 22 euróért, addig a grossettói gyors Pisából egy óra alatt Pontederán és Empolin keresztül 8,40-ért elvisz Firenzébe. Szállást pedig foglaljunk a megfelelő oldalak (booking.com. airbnb.com, stb...) segítségével. 

II.1. Érkezés Pisába, indulás Firenzébe (busz és vonatjegyek vásárlása)

A Galilei repülőtér kicsi. Ha kiszálltunk a repülőből meg fogjuk találni a kijáratot, mert jól kitáblázott. Elvileg itt már nem lesz sem útlevél, sem pedig vámvizsgálat, de előfordulhat, hogy egy tisztviselő miután udvariasan köszön és bemutatkozik megkérdezi, hogy milyen célból érkeztél, mennyi pénz van nálad és meddig maradsz. Válaszoljunk illendőképpen. Egyébként elmondható, ha valamelyest beszélünk angolul, jól el fogunk tudni igazodni, mert a helybeliek szinte mindegyike legalább konyhanyelvi szinten képest tájékoztatást adni. Ha kiléptünk a főépületből, nézzünk balra és a második képen látható buszmegállót fogjuk meglátni, ahonnan a PisaMover fuvarozó cég (együttműködésben a Trenitaliaval) gyorsjárati busza 2 euroért elvisz a Pisa Centrale vasútállomásra (a jegyet a sofőrnél lehet megvásárolni). Ott ki lesz táblázva, hogy merre van a pénztár (Biglietto), ahol megvehetjük a vonatjegyet. Erre két lehetőségünk lesz: vagy a hagyományos pénztárnál, vagy pedig automatából vásároljuk meg. Az utóbbi gyors, egyszerű, könnyen kezelhető érintőképernyős, amellett jópofa és működőképes, eddig mindig onnan vettük. Készpénzzel, vagy bankkártyával is fizethetünk (8,40) Egy dolgot ne feledjünk, bárhol is járunk vonattal, a jegyet az utazás megkezdése előtt érvényesíteni kell, ami annyit jelet, hogy a jobb oldali képen látható automatába betoljuk, ami egy időbélyegzőt nyomtat rá. A kalauz megbüntet, ha ezt nem tesszük meg. Ha mindezzel megvagyunk, nézzük meg a kijelzőkön, hogy melyik vágányról indul a vonat, az aluljárón menjünk oda, várjuk meg és szálljunk fel. Ott már könnyű dolgunk lesz, mert minden állomás előtt bemondják a vonaton, hogy hol állunk meg legközelebb, így el sem tudjuk téveszteni...    Az állomás egyébként olyan, mint pl. Miskolc-Tiszai, csak innen Luccába, Arezzoba és Firenzébe indulnak a vonatok. Ha késnek ne lepődjünk meg, előfordul. Mindenesetre az utazás tervezésekor nézzük meg a vonatindulást az olasz MÁV, a Treinitalia honlapján és vessük össze a repülő érkezésével. Egyébként nagyjából félóránként indulnak szerelvények, nem történik semmi, ha az egyiket lekéssük.    Nagyjából egy óra vonatozás után megérkezünk Firenzébe a központi állomásra (Santa Maria Novella), ami meg akkora mint a Keleti.  

II.2. Közlekedés Firenzében

Hacsak a szállásunk nincs a belvárostól messze, nem lesz szükség tömegközlekedésre, mert az Arno túloldalán lévő Piazzale Michelangelo (ahonnan az első kép is készült) is elérhető 15-20 perc sétával, a látnivalók pedig egyébként egy nagyjából 3 km sugarú körben helyezkednek el.Ha megvettük a útikönyvet, gyerekjáték lesz megtervezni, hogy mit szeretnénk megnézni. Segédletnek jó szolgálatot fog tenni, ha még itthon kinyomtatjuk a google térképeit (megfelelő nagyításban minden látnivaló elhelyezkedését mutatja). A következő képek közül az elsőt csak azért tettem ide, mert ez lesz az első pillanat, amikor meglátjuk a dóm kupoláját. Soha nem láttak még ilyet, már ilyen messziről is látszik, mennyire monumentális. Ha érkezés után az állomás elhagyására a jobb oldali kijáratot választjuk, ezt a képet látjuk majd (3.). Ha itt balra fordulunk, nem sokára meglátjuk az első 'tourinform' irodát az út túloldalán a Santa Maria Novella bazilika mellett közvetlenül (4. kép, nyíllal jelölve). Turista térképet itt is beszerezhetünk (ingyen), de az korántsem lesz annyira részletes, mint amit itthonról vittünk volna magunkkal. Ezen kívül térképet busz- vagy villamosjegyet (ha mégis kéne) az újságárusoknál (edicola) vagy a trafikokban (tabaccheria) vehetünk.

III. Mit nézzünk meg           

Amikor 2013-ban bementünk a képen is látható irodába, egy pár fős magyar csoportnak fogalma sem volt arról, hogy mit lehet Firenzében megnézni és az egyik hölgy valami ilyesmire buzdította az egyik férfit:  'kérdezd meg, hogy egyáltalán milyen látnivalók vannak ebben a városban.' Gondolom megkérdezték. Ezzel nem akarok pálcát törni felettük, de szerintem tartozunk magunknak annyival, hogy legalább annyira megtervezzük az ittlétünket, hogy felsoroljuk: Duomo di Santa Maria del Fiore, Campanile, Opera del Duomo, Battistero, Palazzo Vecchio, Santa Maria Novella, Uffizi, Mercato Nuovo, Mercato Centrale, Piazzale Michelangelo, Santa Croce... Aztán a többi úgyis kialakul.    

III.1. Basilica di Santa Maria NovellaA róla elnevezett pályaudvarra érkeztünk, így kézenfekvő, hogy megvegyük az 5 euróba kerülő belépőjegyet és eltöltsünk pár órát az 1360-ban épült (a jelenlegi homlokzat 1470-ben készült el) bazilikában. Fényképezni villanófény nélkül lehet, amit akkor is megteszünk majd, ha tudjuk, a  kép minősége nem lesz túl jó (viszont emlékként jó szolgálatot tesz a későbbiekben). Ahogy belépünk a templomba balra szemben Masaccio 1425-1428 között festett művészettörténeti jelentőségű Szentháromság című freskóját látjuk (1. kép).

A bejáratól, ha jobbra fordulunk, pont velünk szemben (a főoltár jobb oldalán) lesz a Strozzi kápolna, amelynek freskóit Filippino Lippi festette 1502-ben (4. kép). A főhajó közepén Giotto Bodone 1290 körül készült feszülete (2. kép) előtt fogunk perceket eltölteni. A főoltár mellett balra pedig Filippo Brunelleschi 1412-1413-ban faragott fa feszületéről (3. kép) itt csak annyit, hogy Donatello Santa Croce bazilikában elhelyezett mesterműve ihlette. Azt mondják, mikor elkészült, Donatello is azt mondta, hogy valóban jobban kifejezi Krisztus szenvedését, mint az övé. Hogy így van-e, mindenki eldöntheti.    

A főoltár mögötti középső kápolnájának falait Domenico Ghirlandaio lenyűgöző 1485-1490 között freskói díszítik. Ott  elég sötét van, így jó, vagy bármennyire is elfogadható fotót nem lehet róla készíteni, ezért a következő képek a Web Gallery of Art oldaláról valók. Mindenkinek ajánlom, fantasztikus tökéletesen működő és használható gyűjtemény.  Csak azért nem folytatom tovább, mert félek, unalmassá válna (tudván, hogy az emberek jobbára a rövid írásokat olvassák el), pedig van itt még egy Botticelli freskó, egy Brunelleschi szószék, és így tovább. Legalább másfél két órás programra készüljenek, mert még az udvari kerengőre és a spanyol kápolnára sem baj, ha időt szakítanak. Mindezt 5 euróért. Megéri.III. 2. A reggeli Santa Trinitá híd és templom

A városnézést reggel kezdjük, mert az utcák hétvégén (a turisztikai főszezonon kívül) csak 10 után kezdenek éledezni. Addig viszont jóformán egyedül sétálhatunk Firenze belvárosában és most nyer értelmet igazán, amit korábban írtam a tervezésről, hogy nagyjából elég és majd meglátjuk. Előzetesen nem terveztem, hogy a Santa Trinitá templomban (3-4. kép) is szétnézek, de annyira békés volt a vasárnap reggel az ugyanilyen nevű, forgalom nélküli hídon és téren (1-2. kép), hogy elővettem az útikönyvet, megnéztem, hol is vagyok pontosan, majd benyitottam a templomba, ahol a templomszolga (vagy nem tudom, hogyan nevezik, (kántor (?)) készülődött a délelőtti misére. Köszöntünk, és mindenki tette a dolgát.

A templomba belépve jobbról a negyedik kápolnában Lorenzo Monaco 1420 körül festett freskóját látjuk (5. kép), de csak akkor, ha a megvilágításra szolgáló automatába (a kápolnán belül bal oldalon lesz) bedobunk 50 centet. Ne sajnáljuk. Mint ahogyan az 1 eurót sem Domenico Ghrirlandaio (vele találkoztunk a Santa Maria Novellában) freskójára és oltárképre (6, 8, 9. kép)sem. Ezt a főoltár mellett jobbra lévő kápolnában látjuk majd. A bejáratól nézve a bal oldalon lévő ötödik kápolnában elhelyezett 1450-55-ben készített Mária Magdolna szobrot (7. kép, Desidero da Settignano és Benedetto da Maiano munkája) már csak azért is érdemes jól szemügyre vennünk, esetleg lefotóznunk, mert később a Dóm Múzeumban látni fogjuk Donatello ugyanebben az időben készített hasonló témájú munkáját. Szóval, így járunk, ha véletlenül betoppanunk egy firenzei templomba... 45-60 perc között leszünk majd itt. 

IV. A fejezet végén - együnk valami firenzeit: ropogós sült pacal (trippa fritta)!

Firenze pont annyira a pacal hazája, mint a reneszánszé, azaz, ha van valami tipikus itteni étel, akkor az a pacal. Sokfelé kapni és sokféleképpen készítik. A firenzei pacalt (trippa fiorentina) a következő részben mutatjuk be, most a sült pacallal (trippa fritta) folytatjuk. A nagypiacon (mercato centrale) 6 euróért adnak egy adaggal, az első emeleten balra a második étkezdében mérik. Zsírpapír tölcsérben kapjuk, megkérdezik, hogy nyomjanak rá citromot vagy sem, és ha akarjuk megsózhatjuk. Végtelenül egyszerű elkészíteni és ez az a pacal, amit azoknak is szívből ajánlok, akik el sem bírják képzelni, hogy valaha marhagyomrot egyenek. A fűszeres főzővíznek köszönhetően minden jellegzetes illat eltűnik, és pont elég lesz arra, hogy vacsoráig kihúzzuk.

Hozzávalók (2 adag): 300 g pacal, 2 tojás, 2 ek liszt, 2 ek keményítő, 50 ml száraz fehérbor, 1 mk szódabikarbóna, só.Elkészítés: 1.) Vágjuk csíkokra a pacalt (a Tescoban lehet kapni alaposan megtisztított, előfőzött és felszeletelt pacalt, én azt használtam, ezért a tisztítás alapvető mozzanataitól most eltekintek.). Főzzük puhára zöldség alaplében (2 rész sárgarépa, 1 rész zeller, 1 rész petrezselyem, 1 rész hagyma, só). Előtte azonban forrázzuk le és öblítsük át a biztonság kedvéért. 2.) Szűrjük le, hűtsük ki. 3.) Keverjük össze a lisztet, a keményítőt, a sót és a szódabikarbónát. 4.) Üssük hozzá a tojást és öntsük fel a borral. 5.) Keverjük össze. Olyan sűrű legyen, mint amit a hatodik képen látunk.6.) Keverjük bele az előkészített pacalt. 7.) Hevítsünk étolajat 160 fokosra. 8.) Süssük szép pirosra a belsőséget. Jó ezekhez a munkákhoz gumikesztyűt használni. 9.) Szedjük papírtörlőre.Tálaljuk ízlésesen!

Költségek eddig: repülőjegy Budapest-Pisa között oda-vissza 16 000 Ft, szállás 3 napra 21 000 Ft, buszjegy Pisa repülőtér és a vasútállomás között: 2 euró, vonatjegy Pisa-Firenze között: 8,40 euró. Santa Maria Novella bazilika belépő: 5 euro. Santa Trinitá belépő: nincs, kápolna megvilágítás 1,5 euro. Ropogós pacal: 6 euró (egyébként 7-10 euró között már bármivel jól lehet lakni, amit szeretnénk, mondjuk pizzával... ). Összesen: ~ 44 000 Ft

A következő rész tartalmából: Uffizi képtár, ebéd (trippa fiorentina), kirándulás 'Budára' és ha belefér: dóm, campanile: