Az egymillió sütemény közül kétségkívül az egyik leginkább népszerű itáliai édességről van szó, amit minden olasz cukrászdában (amit ott pasticceriának neveznek), megtalálhatunk. A krém könnyű, sem vajra, sem pedig egyéb zsíros hozzávalóra nincs szükség, a cső, amibe töltik, ropogós. Mostanában kezdtem összeírni, hogy milyen szavakat nem fogok leírni soha. Ilyenek vannak a listán: brutális [a 'nagyon finom' fokozásaként, gondolom valamiféle szuper legfelső fok: finom, nagyon finom, brutális], ízvilág, ízharmónia, érkezik [mármint az alapanyag az ételbe], rottyan, pörzs, textúra. Gondolom, bővül még a sor. Ez csak azért jutott eszembe, mert a cannolo siciliano nagyon finom. Meglátják.

Ahhoz, azonban, hogy Magyarországon is el tudjuk készíteni, előkészületekre van szükség. Egyrészt ricottát nem minden boltban árulnak, másrészt pedig a tészta formázására használt csövet is be kell szerezni, mert elvileg úgynevezett habroló formázóval is kiváltható, de nyújtsa fel a kezét, akinek van otthon olyanja, arról nem is beszélve, hogy azon kívül, hogy henger alakú, nem is hasonlít a most szükséges célszerszámra. Én innen rendeltem, két nap alatt megérkezett. Minél többet vegyenek, szerintem legalább kilencet, mert egyébként az életüket elunják nyújtás és sütés közben. Meg is rendelhetik a tésztát, ha gondolják, de szerintem úgy drága lesz, és meg sem tudják, hogyan készül. A canolli csövek elállnak két-három hetet is, így ha van ráérő idejük süssék ki, tegyék egy staniclibe, utána már csak meg kell tölteni. Mivel viszonylag sok időt kell a konyhában tölteni a csövek elkészítése okán, ez a lemez pont elég lesz arra az időre. Hallgassanak fagottot, hallgassanak barokk zenét. Megéri.  

A tésztához 300 g liszt, 20 g porcukor, 20 g sertészsír (én vajat használtam, mert nem volt kedvem megvenni fél kiló zsírt a 20 g végett), 1 tk kakaópor, 0,5 tk fahéj, 0,5 tk őrölt kávé, csipet só, 160 ml száraz fehérbor fog kelleni. Szicíliában Marsala nevű likőrbort használnak, de úgy tűnik, hogy közmegegyezés van arról, hogy más éghajlaton, ahol kevésbé törekednek a tradíciók megtartására, jó lesz a száraz fehérbor. És tényleg. Ebből a mennyiségből 28 darab cső lesz. Azt azért hozzáteszem, hogy egy ültő helyében kettőnél, háromnál többet nemigen bír megenni egy felnőtt ember. A krém elkészítésével kezdjük: 500 g ricotta, ízlés szerint (ez nekem 120 g-ot jelent) porcukor, fél narancs reszelt héja, 100 g aprított kandírozott gyümölcs. Szicíliában kicsire vágott csokit tesznek bele. Mi is megtehetjük, de akkor a gyümölcsöket hagyjuk ki.Habverővel keverjük simára a ricottát, szitáljuk hozzá a porcukrot. Ha habosra kevertük, reszeljük bele a narancshéjat és újabb keverés után mehet bele a kandírozott gyümölcs. Nekem földieper és sárgadinnye volt itthon. Tegyük hűtőbe. A szokásos módon tésztát gyúrunk a fent írtakból: a lisztet először a porcukorral, a kakóval, a kávéval, a fahéjjal és a sóval egy villával elkeverjük, hozzáadjuk a bort és még mindig a villával kevergetjük. Nem tudjuk megúszni, hogy a kezünket használjuk. Amikor a folyadék már nem látszik, kezdjük el gyúrni először az edényben, és ha szépen összeállt, tegyük ki a belisztezett deszkára és ott folytassuk. Látni fogjuk, hogy mikor jó, de nagyjából öt perc elég lesz. Tekerjük fóliába, és tegyük hűtőbe.Vegyük elő a felszerelést. A nyújtógép jó szolgálatot tesz, de természetesen sodrófát is használhatunk, és a sokat emlegetett csöveket is megmutatom végre, amik összenyomhatóak, így könnyen lejön róluk a megsült tészta. Negyed óra, húsz perc után vegyük elő a tésztát, vágjuk négyfelé. A másik hármat becsomagolva tegyük vissza a hidegre. Ha sodrófát használunk és szekérderéknyi csövünk van, akkor nem szükséges darabolgatni, egyben is elintézhetjük. Fontos, hogy legfeljebb 2 mm-esre nyújtsuk. Fogjunk egy 8 cm széles poharat, és szaggassunk köröket. Az én kedvencem, amit tavaly kaptam születésnapomra, liliomos. Egy ilyen gombócból hat kör lesz, és a maradék, amit félreteszünk és a többivel együtt újabb négyet fog kiadni. Sodrófával nyújtsuk meg, hogy ovális legyen.A csöveket az első adag előtt zsírozzuk meg, és tekerjük rá a tésztát. A ráhajtást alaposan kenjük be tojásfehérjével (én az ujjammal szoktam, mert gyorsabb mint ecsettel) és nyomjuk össze a felületeket. Ez kulcsfontosságú. Ha elspórolják vagy nem kellően alaposak, sütéskor szét fog nyílni. Tegyünk fel vagy 800 ml jó minőségű étolajat egy kisebb fazékban, hogy jól elmerüljön benne a tészta. Azért ne spóroljanak az olajon, mert lehet ugyan olcsóbbat kapni, de azt egy használat után lehet vinni a benzinkútra újrahasznosíttatni, míg mondjuk a sima Vénuszt már a negyedik adaghoz használom (kihűtöm, leszűröm, visszaöntöm a flakonba). Nagyjából 170 fokosra hevítsük és 2-2,5 perc alatt megsül a tésztánk. Egyszerre hármat süssünk, hogy ne hűtse le az olajat, és sűrűn nézzük az órát, hogy mikor telik le a két perc. Ha szép aranysárga, vegyük ki egy papírtörlős tányérra.   Amíg kinyújtjuk a következő adag tésztát kihűl, és simán le tudjuk húzni, csak nyomjuk össze a csövet.  Ha végre elkészültünk (hat csővel ez nagyjából másfél óra lesz, tegyük egymásra, vagy egymás mellé és gyönyörködjünk benne. A lenti képen előre azt tettem, amelyiket slendrián módon kentem be tojásfehérjével. Meg is látszik. Mostantól kezdve már csak szórakozás következik, ha a mosogatást nem számítjuk. Amióta ingyenes használatra megkaptuk a szelektív sárga kukákat, mindet műanyagot elmosok, kiöblítek vagy bárhogyan megtisztítok, és kéthetente felajánlom újrahasznosításra. Így jártam a reszelt mozzarellás zacskóval is, és azt használtam habzsáknak. Máskor is azt fogom.Vegyük elő a krémet a hűtőből, töltsük habzsákba (kanállal is vacakolhatunk, de minek), és töltögessük meg a cannelokat. Vágjunk durvára 50 g pisztáciát és a cannolok végeit mártsuk bele. Nem találtam sózatlan pisztáciát sehol, mandula pedig volt itthon, így azt használtam. Végül szórjunk rá kevés porcukrot és tálaljuk úgy. Ha kész vagyunk, tegyük hűtőbe, hogy a sült tészta valamelyest magába szívja a krémet és 20 perc után kezdjük megenni. Egyszerre csak annyit töltsünk meg, amennyit várhatóan megeszünk, mert töltelék egy idő után ellágyítja a tésztát, ami csökkenti az élvezeti értékét.  

100 gramm tápértéke 245 kalória (fehérje 5,63, szénhidrát 33,13, zsír 9,14 gr).