Nem tudom, kinek állhat érdekében, hogy agyonhallgassa a világ egyik legegyszerűbb, de kategóriájában kétségkívül a legjobb három közé tartozó étel mibenlétét, aminek az a neve, amit a címben írtam. Amiről ma írunk, az elnyomott és a magyar nyilvánosság számára szinte teljesen ismeretlen krémes, erős, lágy és tökéletes tészta, ő:Ehhez az ételhez szükség van (két adaghoz) egy teáskanál (vagy kevesebb, vagy több, ízlés dolga) törött borsra, 40 gr vajra, 50 gr pecorino romano sajtra (több ne legyen, mert erős lesz, ez már a megemelt, sajtszeretőknek szóló mennyiség), 160 gr tésztára és a tészta főzővizére (ezt majd mindenki meglátja, hogy mennyi lesz).Ilyenkor jön az, hogy hát nem fantasztikus, hogy pusztán ennyi összetevő és mégis mekkora varázslat ez az olasz konyha. Nem szeretem, amikor ezt mondják, mert ebben a szegmensben a magyar konyha is tud ilyet, akár sósat (túrós csusza), akár édeset (mákos tészta), de miközben főzöm mégis mindig lelkesedek egy sort, ahogyan szemmel láthatóan kialakul a selymes, puha és lágy sajtkrém. Most is így volt, bökögettem Levit, hogy hát most mondd, nem gyönyörű, ahogy minden egyes szál tésztát bevon a fényes máz. És bevonja, majd mindjárt meglátjuk. 

Készüljünk hát elő: forraljunk vizet, csak egy nagyon picit sózzuk, a sajt sós. Törjük meg mozsárban vagy bárhogy a borsot, csak arra figyeljünk, hogy ne őröltet használjunk, annál durvább legyen. Reszeljük le a sajtot, a vajat pedig dobjuk bele a serpenyőbe. 

A vajat, ha feltétlenül hagyományosak szeretnénk lenni, akár el is hagyhatjuk (helyette a borsot egy pici főzővízben abároljuk), de én nem tenném. Jót tesz neki a vaj, és semmi hátrányunk nem következik belőle, ha használjuk. 

A vajon picit pirítsuk meg a borsot, majd vegyük takarékra a lángot. Ha a tészta félig megfőtt (zsinórmértéknek használjuk például a dobozra vagy csomagra írt főzési időt és vegyük annak a  felét), ez szerintem három vagy négy perc lesz, de inkább vizualizáljuk (mint Szujó zászlós a Szuhojokat), és akkor nem lesz baj. Szedjük át a tésztát a serpenyőbe, forgassuk össze, a főzővizet pedig ne zárjuk el, hanem vegyük takarékra, mindjárt kelleni fog.   Ha összeforgattuk, valahogy íg fog kinézni, és már most sokat ígér. Milyen szép egyenletesen eloszlanak a bors darabkák, és ahogy a fény megtörik a vajjal bevont tészta felületén. Pedig szinte semmi nem történt, csak egy félig megfőtt tésztát összekavartunk egy kis borsos vajjal.   Most jött el a főzővíz ideje, amit eddig ugye készenlétben tartottunk. Vegyünk ki egy merőkanállal és öntsük a tésztára. Így, ni: Forgassuk gyakran, és jól felissza a vizet a spagetti. Itt már valahogy olyasmi törődésre van szükség, mint a rizottónál. Felöntjük, elfövi (felveszi), megint felöntjük, megint felveszi. Nagyjából két merőkanál után kezd alakulni a krém:De még nincs vége, most következik, amiért tulajdonképpen idejöttünk, a sajt. Szórjuk rá, keverjük össze és öntsük fel további főzőlével. Amikor így nézett már ki, úgy döntöttem, hogy elkészült:

Tálaljuk (borsot és sajtot is szórhatunk a tányérra), de hívjuk fel a vendégek figyelmét, hogy lehetőség szerint hamar egyék, mert elég hamar megdermed, ez az étel pedig csak frissen élvezhető. 

Fogyasszuk jóízűen. Levi sosem eszik semmit, mert saját bevallása szerint válogatós. Hús az szóba sem jöhet, azt hiszem lecsót sem evett, a paradicsomlevesre nem emlékszem, de rögtönzött ünnepséget rendeztem, mert végre kilépett a rántott sajt bűvköréből és íme: