Nincs ennél egyszerűbben elkészíthető étel, és szerintem azoknak is érdemes egy próbát tenni, akik semmi pénzért nem ennének nyers marhahúst. Nem baj, ha felveszik a receptjeik közé, hátha egyszer jó lesz valamire. A petrezselyem gyökér pedig nem csak csak húslevesbe való.
Tatárbeefsteak
Hozzávalók (2 adag): 200 g bélszín [ha lehet, akkor a jobb oldali ún. fejrészből], 1 tojássárga, 10 g sonkahagyma, kevés metélőhagyma vagy zöldhagyma zöldje, 8 szem kapribogyó, 10 g mustár (sima is jó, de dijonival karakteresebb lesz), 1 kis csemege uborka, 1 tk worchester szósz, 1 tk fűszerpaprika, fekete bors, só.
Elkészítés: 1.) Éles késsel ízlés szerinti méretűre aprítsuk fel a húst. [Megtehetjük húsdarálóval is, de ha így teszünk, ne a hentesnél daráltassuk le, hanem vegyük elő a húsdarálót és azon forgassuk át. Az állag (vö. textúra) fetisisztáknak az utóbbi eljárás nem javasolt. Vagy de.].
2.) Aprítsuk fel a hagymát, az uborkát és a kapribogyót. 3.) Mindent tegyünk egy keverőtálba, lazán forgassuk össze (ne gyúrjuk) és ameddig a petrezselyem püré elkészül, tegyük hűtőbe.
Petrezselyem püré
Hozzávalók (2 adag): 100 g petrezselyem, 10 g vaj, 150 ml tej, őrölt fehér bors, só.
Elkészítés:1.) Pucoljuk meg a zöldséget. 2.) Vágjuk kockára. 3.) Főzzük meg a tejben. 4.) Szedjük ki egy botmixerező edénybe és öntsük fel annyi tejjel, hogy éppen ellepje. 5.) Pürésítsük. 6.) Ha szükséges, és az ízlésünk úgy kívánja tegyünk még hozzá tejet. 7.) Ízesítsük és keverjük össze a sóval, borssal és vajjal. [Bármilyen sülthez erősen ajánlott.]
@opati666: Valóban. Tatárhoz a húst én is kétszer darálom át, de otthon! Nem azért mert ez a menő, hanem mert ki tudja, hogy az üzletben mikor és mit daráltak előtte a darálóval. Fűszerezés is más: nincs savanyú uborka, nincs capri bogyó, nincs tojássárgája. Helyette van vaj, mustár, fokhagyma, enyhén párolt vöröshagyma, worcester szósz, pár csepp paradicsom lé, és Urambocsá' kávéskanál cukor. A bors szigorúan frissen őrölve. És talán 2-3 cent konyak (1 kg húst számítva) Ha van idő két-három napot mustáros-olajos pácban "altatni" a hűtőben, akkor kiváló a hátszín is alapanyagnak. Darálás helyett a töltött káposztába szoktam késsel felvagdalni a húst, meg esetleg a fasírtba (ettől lesz a neve vagdalt hús!) Természetesen én így szeretem a tatárt, de nem mondanám, hogy ez a jó. Mindenkinek az a legjobb, amit önmaga készít.
@opati666: Steak tartat-t késsel apírtják. Mert az a kényeg hogy megmaradjon a textúrája a húsnak. A kétszer darálás kréemt csinál, kár abélszínért. Azt csináld valami más húsrészből.
A másik kétszer darálva meleg lesz a daráló, és ezáétal szürke lesz a hús, ami nem is szép látvány.
Persze mindeki úgy csinálja ahogy akarja, csak nem biztos, hogy annak már az a neve. Remélem azért nem pácolod,
Eddig én is daráltam, de pár éve már nincs itthon darálóm. Viszont éles shéf-késsel nagyon apróra tudom vágni, és megerősíthetem, hogy ha a hús teljesen ín-mentes, akkor teljesen finom lesz, nem lesz rágós, és nagyon kellemes enni.
A több napos pácolás-érlelés is érdekes kérdés. A fenti recept (amihez hasonló az én sajátom is) a marhahús ízének a megtartását helyezi előtérbe. A több napos pácolás után a marha íze eltűnik, ellaposodik.
De persze mindenki úgy csinálja, ahogy akarja, és ahogy szereti. Ismerek olyat, aki ketchupot is tesz bele, vagy akár jelentős mennyiségben fokhagymát. Van, aki a hagymát pl. reszeli bele. Én személy szerint még a tojást is kihagyom belőle, viszont vajat teszek bele.
A cikk címe csábított ide, a tatárra se a recept, se a képek alapján nem ismertem volna rá (dehogynem).
Tudom, ahány ház...
Szóval.
A bélszínből steak (rostélyosból jobban szeretem), a nyesedékből sztróganov.
A tatár nálam ínmentes húsból, pl. feketepecsenyéből készül, nyersen, frissen, vendégváró fogás.
Szeretem az állagot, meg a textúrát is. de a hús ízét még jobban. Ezért ledarálom, kétszer, csökkenő lyukmérettel. Textúrának ott a carpaccio,
Nálam a tatár fő vonzereje, hogy mindegyik fogyasztója azt hiszi, hogy ő készítette el. Mert kapott egy kupac húst, a közepén mélyedésben lapító tojássárgájával, az asztal közepére meg egy fűszergyűjteményt, olajon pirított hagymát, citromot, majonézt satöbbi, még ketchupot is. Persze, a többség hasonlóan fűszerez, miután annak minden elemét át- s megbeszélték.
A pirítósát mindenki maga keni, aki akarja alávajaz. Fő, hogy forró legyen.
A rizlinget én iszom, a többi - amit akar.
Amúgy szeretem nyersen a disznót is - vállalom a veszélyt, anyám anno nem győzött elpofozni a féligkész fasirtja mellől.
A szusit nem.
Nem bántásból, de megkérdezem. Csak engem zavar , hogy egy gasztroblog bejegyzés alá mindenki szükségét érzi oda tolni, hogy ő mit ,hogyan csinál másképpen ?
@Pierr Kardán: Nem kell beszarni a nyers disznóhústól. Németországban nagyon népszerű a mettbrötchen, ami gyakorlatilag nyers, darált, sózott borszott disznóhús, hagymával. Mindenhol kapni a szendvicsezőkben, a vasútállmásokon, az üzletek felvágottas-pultjaiban adagnként csomagolva, és rohadt finom. Nem, nem okozott megbetegdéseket. Igen, a német élelmiszerbiztonsági szabályozás rigurózusabb, mint a magyar. Ja, és keményen be is tartatják.
Itt egy google images link, hogy csodálhassátok:
https://www.google.hu/search?q=mettbrötchen&biw=1366&bih=659&source=lnms&tbm=isch&sa=X&sqi=2&ved=0ahUKEwiugIyRkIbSAhVsKpoKHSrKDCoQ_AUIBigB